Lóháton a kreativitás
Interjúmban szeretném bemutatni Gyurics Nikolettát, aki a 2012. február elsején indult Új Széchenyi Terv által támogatott FIÓK Ifjúsági Klub projekt ifjúságsegítője, és mindezek mellett lovas edző is.
Niki számos szabadidős foglalkozást szervez a FIÓK-ba látogatóknak és legnagyobb álma is a fiatalokhoz és a szívéhez szintén közel álló lovakhoz kötődik.
- Miért választottad az ifjúságsegítést és a szociálpedagógiát?
- Mert szeretek emberekkel foglalkozni. Az ifjúságsegítést azért, mert ez a korosztály érdekel a legjobban, ők kötnek le. Belőlük lesznek a következő generáció felnőttjei és ezért sok múlik azon, hogyan foglalkozunk velük és hogyan segítünk nekik felnőtté válni.
- Milyen szerepet tölt be az életedben a FIÓK Ifjúsági Klub?
- Egyrészt ez a munkahelyem ezért fontos számomra. Másrészt nagyon jó, hogy olyannal foglalkozhatok, amit szeretek csinálni. Így nagyon jelentős szerepet tölt be az életemben.
- Milyen szabadidős foglalkozásokat szeretsz szervezni a FIÓK-ba látogató fiataloknak?
- Nekem a nagy kedvencem a kézműves foglalkozás. Már gyerekkoromban nagyon sokat kézműveskedtem és 16 éves korom óta rendszeresen segítek nyári táborokban ilyen foglalkozásokat szervezni és lebonyolítani. Másik kedvencem pedig a sport. Még pedig azért, mert már gyerekkorom óta sportolok. Sőt, most már edző is vagyok, így látom azt, hogy a sport által milyen hatékonyan lehet nevelni a gyerekeket és a fiatalokat egyaránt. Erre a FIÓK-ban a méta a legjobb példa, ami nagyon jól megy.
- Szívesen teremtesz kapcsolatot a FIÓK-ba látogatókkal?
- Igen, mert alapvetően szeretek emberekkel ismerkedni, foglalkozni és érdekelnek is az emberek. Nem utolsó sorban pedig a munkámhoz tartozik a kapcsolatteremtés az ide látogatókkal.
- Mit szeretnél megvalósítani a FIÓK-ban?
- Most azt szeretném, ami a rövidtávú célok között szerepel, hogy a nyáron a grund programok működjenek. Ezek azok a programok, amelyekkel kitelepedünk a FIÓK-ból és sportolunk (méta, street ball, röplabda). Másik pedig, hogy szeretném, ha az ide látogató fiatalok hoznának magukkal ötleteket, melyeket aztán együttes erővel megvalósíthatunk.
- Mióta foglalkozol lovakkal? Mennyire váltak az életed részévé?
- 9 éves korom óta lovagolok. Eleinte heti 2-3 alkalommal, de sajnos, volt olyan is, hogy nem volt lehetőségem lóra ülni. A főiskola befejezése után, mikor nem sikerült elhelyezkednem a szakmámban, akkor kaptam egy olyan lehetőséget, hogy lovászként dolgozzak, annál a csapatnál ahol eddig lovagoltam. Ott két évig dolgoztam és ez idő alatt lett saját lovam is. Akkor vált a mindennapjaim részévé a lovaglás és a velük való foglalkozás. Jelenleg a párommal közösen 3 saját lovunk van, ebből egy csikó.
- Ha választhatnál, akkor az ifjúságsegítést, vagy a lovászkodást választanád?
- A kettőt ötvözve. Már régóta olyanban gondolkozom, ez egy 10 éves álom, hogy szeretnék egy olyan dolgot létrehozni, ahol hátrányos helyzetű gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozhatok. Miközben ők a lovak között dolgozhatnak, megtanulnak velük bánni, lovagolhatnak, az idő alatt lehet őket fejleszteni és nevelni.
- Mivel foglalkoznál még szívesen?
- Sok mindennel. Szeretnék lovasterapeuta lenni, illetve gyerekekkel, picikkel is szívesen foglalkoznék. Elsősorban az élménypedagógia módszerével.
- Gondolkoztál már azon, hogy mit szeretnél megvalósítani az életedben?
- Mindenképpen a lovászkodással és az ifjúságsegítéssel kapcsolatos terveimet szeretném megvalósítani. Terveim között szerepel természetesen a családalapítás. Mindezek mellett pedig szakmailag szeretnék továbbfejlődni és új dolgokat megismerni.
Liszkai Helga